Dackorszak kezelése kisgyerekkorban

A dackorszak kisgyerekkorban, avagy: miért van az elefántnak ormánya?

Miért van az elefántnak ormánya? – Hogy ne kezdődjön olyan hirtelen, mondja egy régi, igen csak képszerű vicc.

Ha a dackorszak az elefánt, akkor az ormánya az odáig vezető életút, ami igencsak messzire nyúlik. Toporzékoló lábacskák, ökölbe szoruló kezek, visítás, sikítás, és kőkemény akarat próbál kitörni egy angyali arc mögül, alig néhány centire a földtől. Tegnap még engedelmesen simult a karunkba, ma pedig mindent elkövet, hogy kiborítsa a szüleit.

A dackorszak sem kezdődik hirtelen, úgy is mondhatnám, hogy a nem egyik pillanatról a másikra, sokkal inkább nagyon régen kezdődik, egy apró, életteli pontocskával, aki Te magad voltál.

Biztonságos otthonra találtál édesanyád méhében, és a Világ legcsodálatosabb, legkülönlegesebb utazására indultál odabent, amire csak Ember elindulhat. Megtapasztaltad a szabadság semmihez nem hasonlítható érzését egy ősi harmóniát nyújtó közegben, ahol kényelmes szállás, teljes ellátás, optimális hőmérséklet, kellemes fürdő, kényeztető lebegés, kifogástalan társaság, és rengeteg örömteli felfedezés várt rád. 

Kipróbálhattad magadat, szabadon, kritika, és ítéletek nélkül. Megtanultad, hogyan fejezd ki a kívánságaidat, érzéseidet a rugdalózás morze jeleivel édesanyád hasfalán keresztül. Megtanultad az ezekre érkező reakciókat, amelyekkel édesanyád válaszolt a jelzéseidre.

Amikor zavart a külső zaj, a hangerő, a stressz, akkor ő megértette vette az adást, és tudta, hogy rosszul érzed magad, hát igyekezett elkerülni ezeket a számodra kellemetlen ingereket. Esetleg előfordult, hogy nem volt más választása, és kénytelen voltál eltűrni a környezet kellemetlen ingereit, amitől igencsak nem érezted túl jól magad odabent. Különféle hatások találtak rád a fejlődésed meghatározó pillanataiban.

Tapasztaltál, és tanultál. Tanulhattál érezni, elviselni, és reagálni, közben a különféle külső impulzusok, a magaddal hozott mintázatok, és a természet rendje szerint fejlődtél, értél, alakultál, és formálódtál.

Dackorszak kezelése kisgyerekkorban

Aztán el kellett hagynod a kényelmes, biztonságos otthont, és megszülettél. Csak rád jellemző módon, a saját különleges ”világlátó szemüvegeden” nézve, és látva tapasztalhattad meg a születés különleges élményeit, a külső Világ tökéletesen, vagy kevésbé elfogadó fogadtatását.

Elérkezett a nagy találkozás ideje, megismerhetted „kívülről” is a korábban otthont nyújtó, kellemes, ismerős hangú édesanyát. Megismerkedtél a légzéssel, a táplálkozással, az érintéssel, és egy egészen új Világgal. Bármilyen hatás ért, vagy nem ért, bármi is történt, vagy nem történt, mindig reagáltál rá valamiképpen. A környezeted pedig válaszolt a jelzéseidre.

Ezeket a válaszokat feltételek nélkül elfogadtad, és elraktároztad jó mélyen, magadban. Azt, hogy bármit is teszel, akkor is szeretet, érintés, simogatás, jó érzés a válasz. Fontosnak, szeretettnek érezheted magad.

Vagy éppen azt, hogy bárhogyan is reagálsz, semmiféle törődés, odafigyelés, esetleg rossz érzés a válasz. Jelentéktelennek, el nem fogadottnak érezheted magad.

A percek, a napok, az évek számtalan tapasztalatot hoztak, engedték, hogy a saját tempód, és egyéniséged szerint felfedezhesd a környezetedet. Biztattak, támogatták, hogy kipróbáld magad, megdicsérték a próbálkozásaidat, erőfeszítéseidet, tudtad, és érezted, hogy bármikor számíthatsz a szüleidre, még akkor sem történik semmi kellemetlen, ha tévednél, hiszen az is csak te vagy.

Esetleg úgy nőhettél fel, hogy készen kapott tapasztalatokat kellett követned, még akkor is, ha te másként szeretted volna. Nem engedtek kipróbálni új dolgokat, és kritikával, bírálattal reagáltak minden megnyilvánulásodra. Amikor hibáztál, éreztették veled, hogy nem vagy elég jó, és csak akkor fogadtak el, ha nem hibáztál.

Különböző gyerekek, különféle felnőttekkel találkozva, más ingerek, eltérő visszajelzések, különleges tapasztalatok által egyedi, eredeti egyéniségekké válunk mindannyian.
Minél nagyobb érzelmi biztonságban nőhetünk fel, annál inkább szerethető helynek éljük meg ezt a Világot, és adunk magunkból mi is kevesebbet, vagy többet.

Dackorszak kezelése kisgyerekkorban

Mindannyian mások vagyunk, tehát, és más tapasztalatokkal érkezünk meg a dackorszak kapujába.

„Téged jóra csábít minden, mi gömbölyded, engem vonzanak a rejtett szegletek”- szól az egyik kedvenc dalom.

Saját utat járunk, saját céljaink hívogatnak, amit meg kell ismernünk mindehhez, az is csak a miénk.

Hogy mennyire hangosan fogunk dacolni, dörömbölni, toporzékolni a mindent tudni akarás nagy kapuján, az attól függ, hogy az eddig vezető utunkon milyen hatások értek bennünket, és mit hoztunk magunkkal. Környezetünk hogyan válaszolt a jelzéseinkre, és ezt mi hogyan tudtuk értelmezni.

Mára felnőttél, így, vagy úgy, megtanultad az életed leckéit, és most magad is otthont adsz egy új életnek. Ha odafigyelsz önmagadra, megtanulhatsz egy különleges, szavak nélküli nyelvet, a gyermekeddel való összhang nyelvét. A természet abban a csodában részesít most téged, hogy a saját testeden keresztül érezd, és értsd meg őt!

Egy kicsit már ismerős a helyzet! Emlékszel?

Nem volt olyan régen, hogy magad is útnak indultál.
Csak figyelj, és mindent megértesz.
Válaszolj az érzésekre, és a kérdésekre gyengéden, szeretettel.

Most van itt az idő megismerni, és elfogadni egymást, úgy, ahogyan már később nem lehet. Megérteni, megajándékozni az anya- gyermek kapcsolatban egymást a beszédes csenddel, az összhanggal, a teljes figyelemmel, a képzelet szivárványszínű játékával.

Érezni, amit érez, gondolni, ami még eszébe sem jutott, együtt rezdülni, együtt lélegezni. Felkészíteni őt a saját útjára, test a testen át megtanulni, megérteni, és elfogadni mindazt, amire szüksége van odabent, és szüksége lesz idekint. Időt, teret, lehetőséget, biztonságot, testi, érzelmi, és gondolati táplálékot, jelenlétet adni, ahogy most bent, úgy majd kint is.

Hamar eljön az idő!

Míg megszületett is vele voltál, segítetted, hívtad, vártad, biztattad, dicsérted, és most végre a karodban tarthatod.

Dackorszak kezelése kisgyerekkorban

Érted minden grimaszát, mozdulatát, nyöszörgését, és mosolyát. Tudod, mit jelentenek a különféle sírások, mintha még a teste a testeddel egy lenne, megérzed mindazt, amit érez, amire vágyik, ami bántja.
Megtanultad a nyelvet, amit csupán ketten beszéltek, és értetek ezen a Világon.

Megérted, mert megismerted, a vágyait, a következő mozdulatát, a leendő lépéseit.
A gyermeknek, akit „belülről”ismerünk, aki a saját útját járhatja, aki kipróbálhatja magát, indokolatlan korlátok nélkül, aki tudja, hogy feltételek nélkül elfogadják, és szeretik. 

Akinek rendelkezésére áll idő, tér, lehetőség, biztonság, jelenlét, bíztatás, dicséret, testi, érzelmi, gondolati táplálék, humor, annak nincs szüksége toporzékolásra, dörömbölésre, ordításra a dackorszak kapujában sem.

Mert tudja, és érzi, hogy ahol elfogadás van, ott van elengedés is, ahol van szeretet, ott egyre több születik. A segítő kéz bármikor elérhető, a kérdésre mindig megérkezik a válasz, és legalább egy szempár mindig kíséri őt az útján.
Az igazi szabadság nem korlátoz, hanem megért, és utat mutat.

Dackorszak kezelése kisgyerekkorban

A messzire nyúló ormány tehát egy szelíd elefánthoz is vezethet, hogy melyik lesz a miénk, az rajtunk múlik. Az igazi dackorszak bennünk születik, a gyermek számára csupán egy másik nap.
Mi magunk vagyunk azok, akik elfelejtjük, hogy az elindulás, és a felfedezés mindig veszélyekkel, és izgalmakkal jár.

A féltés, a saját kényelmünk megszűnése, a változás megrémít bennünket szülőként.
Lelassítanánk, korlátoznánk, úgy, ahogy eddig volt, ahogy nekünk jó.
Amikor pedig megpróbáljuk lelassítani, és megállítani az áradó folyót, az bizony áttöri a gátat, és elsodorja mindazt, ami az útjába kerül.

Ha megpróbálunk vele együtt áradni, csupán annyi történhet, hogy visszakaphatjuk gyermekségünk minden felhőtlen örömét, és boldogságát. Ha képesek vagyunk kiselejtezni, felülírni az eddigi tapasztalatainkat, az előző generációk féltő, korlátozó mintáit számtalan csodában lehet részünk.

Gyermekünkkel együtt megélni, és felfedezni újra a világot, ahogyan azt az ő szemével látja, és a szívével érzi, a szülővé válás igazi szépsége.
Lehajolni, meglátni, megpróbálni, időt, odafigyelést ajándékozni, gyermekké válni a legszebb pillanat.
Ami soha vissza nem tér, és ha elszalasztjuk, akkor egy valódi bizalmi kapcsolat alapját hagyjuk elszállni.
Mert most van itt az ideje megérteni, hogy a gyermekünk mit lát, és mit érez majd fontosnak a világból.
A tiltások, vagy épp a ráhagyások eltávolítanak, a közös felfedezések egy életre összekötnek.
Ebben a pillanatba van becsomagolva a szülő-gyermek kapcsolat csiszolatlan drágaköve.
A csiszolás pedig rajtunk múlik.

Tetszett a cikk? Oszd meg a többi anyukával is!

Dackorszak kezelése kisgyerekkorban

Terényi Andrea

Szólj hozzá!