inzulinrezisztens életmód

Inzulinrezisztenciával boldogan? Betti megmutatja!

Mielőtt elkezdtem Bettivel beszélgetni, utána néztem pontosan mi is az az inzulinrezisztencia.

“A inzulinrezisztencia a szénhidrát-anyagcsere zavara, amikor a sejtek érzéketlenné válnak a inzulin nevű hormon hatásával szemben, ami a vércukor (glükóz) sejtbe jutását segítené. A szűken vett kórélettani folyamat mellett értik rajta az inzulinrezisztencia hatására bekövetkező tünetegyüttest, kórállapotot is. Az inzulinrezisztencia leggyakoribb formájában sok szénhidrátot fogyasztó, elhízott embereknél fejlődik ki, a gyakorlatban leginkább a 2-es típusú cukorbetegséget megelőző állapotként ismert” – mondja a Wikipédia.

Elszomorodhatna az ember ezt olvasván, főleg ha van is IR-es ismerőse, viszont ahogy Bettivel való beszélgetésem végére értem, gyökeresen megváltozott az inzulinrezisztenciáról alkotott képem – ugyanis Ő olyan  hasznos tippeket és megoldásokat ad sorstársainak a mindennapokra, hogy gyakorlatilag egy menő életmódot fejlesztett ki “betegségére” (nem véletlenül az idézőjel) alapozva. Fogadjátok szeretettel.

Mikor tudtad meg, hogy inzulinrezisztens vagy?

2015-ben szembesültem az inzulinrezisztencia tényével, amikor igencsak két végén égetve a gyertyát, a főállásom mellett egy szintén főállás szintű vállalkozást építettem – szerelemből. Ez az Élményfestők-Élményfal projekt, ami eddigi legnagyobb megmozdulásával több, mint 23.000 embert megmozgatott, máig számos helyen lehet látni a projekt eredményeit.

Eleinte hevített a “meg tudom csinálni, képes vagyok rá” tüze. Aztán ahogy egyre nagyobbak lettek a bevállalt munkák, egyre több ember munkájáért feleltem, és egyre több forrást kellett mozgatnom, a stressz is nőtt.

Az inzulinrezisztencia bombaként robbant az életembe.

Akkor igazából nem láttam még rá, hogy mit műveltem magammal, annyira benne voltam a szervezésben. Munkamegosztás, delegálás tekintetében nem voltam felkészülve az Élményfestők növekedésére, így döntenem kellett: az egészségem a fontosabb, vagy a pörgés, az önmegvalósítás?

Az egészség mellett döntöttem.

Persze nem kellett sokáig várni, hogy elég izgalmasnak találjam az IR témáját, és blogot indítsak.

Most alkalmanként festünk, főállásom van, amit szeretek, és szépen épül az Inzulinrezisztens élet örömei oldal is, ahol sok folyamatot automatizáltam emiatt nem kell minden lépésnél jelen lennem, illetve már nem egyedül dolgozom.

Szóval, akkor úgy érezted, az egészséged mellett ez az a téma, amire leginkább hivatott vagy?

A kezdeti sokk még élénken él bennem, amikor kiderült, hogy pihenésre, rendszeres evésre, önmagamra való odafigyelésre, időben alvásra, rendszeres sportra vagyok kárhoztatva. Az első fal, amibe jó erősen belevertem a fejem, az az időkorlát volt: nagyon komolyan kellett priorizálnom, odafigyelnem arra, hogy mi a legjobb nekem és aszerint cselekedni.

Szörnyű, ugye?!

A másik – bevallom őszintén – az anyagi korlát volt, ami leginkább a fejemben élt, de ott aztán nagyon. Úgy hittem ez az életmód, vagy nevezzük inkább életstílusnak, az ún. “gazdagok és gondtalanok életstílusa”, ami minden, az ami én pont nem vagyok. És józan paraszti ésszel felmérve – nyeljük le gyorsan a keserű pirulát – nem is leszek. Ezeket a falakat döntögettem le szép sorjában miközben kialakult a saját inzulinrezisztens világnézetem és életstílusom.

Azt tűztem a zászlómra, hogy a hozzám hasonlók számára megmutassam, hogy az IR egy kapu, egy lehetőség, hogy ledöntsék a bennük felépült önsanyargató korlátokat – persze, csak ha akarják.

inzulinrezisztens napló

Ehhez nyújtok az életmód alapjainak elsajátításához tanfolyamokkal: kizárólag az étkezésre vonatkozóan, és a teljes életmódváltásra is, készítettem egy életmódváltó naplót, amibe minden fontos tudást összegyűjtöttem. Rendszeresen tartok kezdő inzulinrezisztensek számára webinárokat, hogy a távolság ne állhasson a tudás útjába. Most a kiváló működtetés van leginkább szem előtt, de fejben már sokat foglalkozom a haladó inzulinrezisztensek kérdéseivel is: hogyan tartsuk meg a kialakult szokásainkat, hogyan maradjunk lendületben, mi történik, ha a kialakult rendszeren változtatni kell stb.

Mióta érzed úgy, hogy vagy annyira egyensúlyban, rendezett, hogy IR szakértőként is megálld a helyed?

Szeretném leszögezni, hogy nem IR szakértőnek tartom magam. Inkább úgy mondanám, hogy járok egy úton – semmiképp nem nevezném befejezettnek – és közben tanulok. Amit megtanultam annak a tudásnak a desztillációját átadom azoknak, akik még az út elején járnak, vagy akiknek épp az én tudásomra vagy személyiségemre van szüksége. Szerencsés vagyok, mert a lehetőségem, a hátterem erre megvan.

Mesélj, hogyan varázsoltad át az otthonodat tökéletessé magadnak, mint IR-el élő nőnek?

Jelenleg kétlaki életet élünk félig Budapesten és félig vidéken. Ez azt is jelenti, hogy két háztartást vezetek. Eleinte bármennyire is tapasztalt voltam a szervezésben és volt konkrét elképzelésem arról, hogy mit hogy szeretnék, időt kellett adnom magunknak, hogy a gyakorlatban is megvalósítsunk mindent. Most havonta 1x van mindkét otthonunk számára nagy bevásárlás tartós élelmiszerekből. Gyakran sütöm itthon a pékárukat és a süteményeket. Hétvégén az alap tésztákat elkészítem, bezacskózom, fagyasztom, és amikor hét közben ennénk egy kis pizzát, almás pitét vagy mást, akkor csak előkapom és megsütöm.

inzulinrezisztens életmód

Milyen tuti alap recepted van a többi IR-es nők számára?

Jópár kedvence van az olvasóimnak pl:

Gigantikus fahéjas csiga >

Ir-barát palacsinta >

Kinder tejszelet >

Sajtos rúd >

Mennyire helyeztél hangsúlyt az életmódváltásod előtt az étkezésre, illetve a környezettudatosságra?

Az étkezésre: semennyire. Volt, hogy napokig csak dolgoztam, vagy tanultam, de arra már motiválatlan voltam, hogy boltba menjek és gondoskodjak magamról. Ez tinikoromra is jellemző volt, hihetetlen mennyire el tudtam merülni a munkában. Máskor pedig például otthon, amikor a kedvenceim készültek feneketlennek tűnt a bendőm. Mindenfélét jóízűen,  korlátlan mennyiségben meg tudtam enni.

Régebben nem volt ennyire szem előtt a környezettudatosság, mint manapság. Most nagyon odafigyelek: saját összecsukható műanyagdobozba kérem a készételeket, és mindig van nálam többször használatos bevásárlótáska. Szívesen vásárolom azokat a termékeket, amik hosszú élettartammal kecsegtetnek, és ahol a gyártó cég is felelősen gondolkodik.

Hogyan tartod meg azt a bizonyos egyensúlyt a munka és a család közt?

Miután leszoktattam magam a multitaskingról, és ráéreztem a fókuszált jelenlétre, azóta erre törekszem. Egész mikro szinten kezdtem azzal, hogy megfigyeltem mihez mennyi időre van szükség, mi az ami a céljaim felé visz, és ami inkább elterel.

Ha tippet kellene adnom, akkor ezt mondanám: figyeld meg egy hónapon keresztül, hogy mivel töltöd az idődet. Írd fel, mondjuk negyedórás bontásban! Ez lényeges! A következő lépés pedig, hogy értékeld is ki a leírtakat. Olyan meglepetések fognak érni azzal kapcsolatban, hogy mire van időd és mire nincs, hogy leesik az állad. Szerintem ez az origo, innen érdemes a változásokat elindítani. Minden változás középpontjában mi magunk vagyunk.

Nagyon sokszor szoktam szemezni a te fantáziadús borítójú életmódnaplóddal. Mesélj róla egy kicsit 🙂

Minden benne van ami egy szuper rendszer kialakításához egy életmódváltó segítségére lehet. Az elv, hogy először megnézzük hogyan működnek a dolgok a mindennapokban, aztán arra fordítunk figyelmet, hogy a tapasztalatok alapján hogyan érdemes lépésenként változtatni. Nagyon büszke vagyok erre a munkámra, most mégis az átdolgozására adtam a fejem, mert az A5-ös mérete ellenére rendkívül töménynek bizonyult. A megújult napló nagyobb formátumú lesz és életmódváltó szegmensekben rendelhető, hiszen nem mindenkinek ugyanaz a megoldandó feladata és én azt szeretném, ha a tanfolyami résztvevőim is megtapasztalhatnák a fókuszáltság nyújtotta sikerélményt, amit az egész rendszer adhat.


Mik szerinted azok a legnagyobb nehézségek, amin egy kezdő IR-es átesik? És te miben tudsz ezen segíteni?

A vásárlás, a főzés, a szénhidrátok számolása, az egész új életvitelének elfogadása és a gyakorlatba való átültetése. Nehézség az, hogy hogyan fogadtassa el a rokonokkal, barátokkal az állapotát. Nehéz családi körben nemet mondani egy kedves kínálásnál és kellemetlen hosszasan magyarázkodni utána.

Szerintem az is nehéz, hogy magunkat elfogadjuk, hogy kilógunk a sorból, szabályokhoz kell alkalmazkodunk, amik ugyan a testünk és a jóllétünk szabályai, de valljuk be, nagy mértékben eltérnek az általános társadalmi normáktól.

További nehézség, hogy nem lehet mindent egyszerre megváltoztatni. El kell fogadni, hogy kis lépésekben lehet csak haladni az életmódváltással, mert csak akkor lesz sikeres.

A fent leírtak mindegyikében van jártasságom, és megfelelő infóanyagom, leírásom a blogon, amit bárki elolvashat és máris úton van. 🙂

Hasznosnak találtad? Oszd meg a többi anyukával is!

Kérdezett:

Szőke Klaudia

Válaszolt:

Hacsavecz Beatrix IR szakértő

Szólj hozzá!