Tipitapi tábla & Ösztönanyu

Tipitapi tábla & Ösztönanyu | Egy csodálatos nevelési módszer

Bozainé Szirtes Dórával beszélgettem és olyan jó érzés volt tényleg látni és érezni tőle, hogy valóban annyira ember(séges), mint amilyenek a válaszai is. Tudjátok biztosan, milyen érzés, amikor megragadnak a kellemes energiák egy végtelenül szimpatikus embertől és már az első pillanattól fogva tudod, hogy abszolút hiteles abban, amit csinál. Dóra a családjáért él, pontosan érti, miről kell(ene) szólnia a gyermeknevelésnek, illetve mitől is fejlődik igazán boldogan és egészségesen egy család – direkt nem csak gyermekeket írtam.

Mesélj kérlek magadról, magatokról!

32 éves vagyok, három gyerekem van: Hanna (16 hós), Léna (januárban lesz 3), Férjem (37).

Szakmám szerint Montessori óvodapedagógus vagyok, férjem szakács. A nagyszülők viszonylag keveset tudnak segíteni – az én szüleim még aktív dolgozók, anyósomék pedig idős nyugdíjasok -, de nem panaszkodom, amikor kell, odateszik magunkat mind. 🙂

Van egy húgom (édestestvér), aki most 16 éves, A születése és felnövése sok alapot adott ahhoz, ahogyan most nevelem a gyermekeinket. Mi tényleg egy nagy család vagyunk, hálás vagyok a sorsnak, ugyanis férjem szülei és az enyémek nagyon egy hullámhosszon vannak, az első perctől jó kapcsolatot ápolnak egymással ők is, tőlünk, gyerekektől függetlenül. 🙂

Bozainé Szirtes Dórá

Bozainé Szirtes Dóra

Óvónőként hol dolgoztál eddig?

Munkásságomat tekintve azt tudom elmondani, hogy sokféle óvodában (integráló, művészeti, általános, stb.) megfordultam, mígnem kikötöttem a Vitamini családi napköziben (azóta Vitamini Óvoda), Itt először bölcsis korosztályt neveltem, majd megalapíthattam a Vitamaxi Iskola-előkészítőt. Ez nagy vágyálmom volt, a szakdolgozatom is ezt a témát taglalja. A vezető, – aki azóta is a pótanyám és barátom egyben – megadta a lehetőséget és a hátteret a megvalósításhoz.

Óriási a rés ezen a területen (is) a közoktatásban és szívügyem megkönnyíteni a gyerekek iskolába kerülését; olyan sok múlik az iskolai éveken, borzasztó csupán az éretlenség miatt életre szóló sérelmeket szerezni.

Innen jöttem gyesre, azóta is itthon vagyok a lányaimmal. Egyszer biztos visszamegyek ide dolgozni, de ez egyenlőre a távoli jövőnek tűnik. Férjem szakmájából adódóan heti 2 napot van itthon (hétvégétől függetlenül), munkanapjain reggel 9kor elmegy itthonról és este 11re ér haza. Az esetek 90%-ban magam vagyok a gyerekekkel, akik közt 17 hónap van. Combos … Jah, és persze vállalkozni kezdtem, ha nem lenne enélkül is elég feladatom 😀

Nem vagy semmi! Mikor, minek a hatására fogalmazódott meg benned, hogy saját vállalkozást is szeretnél indítani?

Mindig kreatív ember voltam. Szeretek újat tanulni, sokféle technikát ismerek. A legkedvesebb a szívemnek, ha valami régi, megunt, hasztalannak tűnő dologból varázsolhatok újat 🙂

Én mindig a gyerekek nyelvén értettem. Ez most is így van; felnőttekkel, szülőkkel túl bonyolult minden, a gyerekek letisztultak, őszinték, célratörők. A felnőttek játszmáihoz sokszor nincs gyomrom, így inkább visszavonulót fújok, rájuk hagyom a dolgokat; kivéve, ha a gyermekükről van szó. Akkor bármi áron megtalálom a közös hangot!

Amikor megszületett az első gyermekem, minden megváltozott. Úgy éreztem, az ő nyelvén nem értek. Megvoltak a hullámvölgyek, mire megtaláltam a közös hangot, az arany középutat. Persze azóta se felhőtlen az életünk, de nyugodt szívvel mondhatom, hogy kiegyensúlyozott, boldog család lettünk. 🙂

Tipitapi tábla & Ösztönanyu

Rengeteg eszközt, játékot készítettem – és készítek azóta is – a lányomnak, később a kistesónak. Körülöttünk valahogy 2 év leforgása alatt minden barátunknál megérkezett az első gyermek, én pedig az első szülinapokra vagy más alkalmakra mindig játékot, vagy matatófalat készítettem.

Aztán néha megkértek, hogy készítsek ismerős szülinapjára játékot, egy idő után pedig az ismerősök ismerősei kerestek meg ugyanezzel. Emellett azon járt az agyam, hogyan tudnék itthon maradni a lányaimmal, hogy biztosítsam nekik és a férjemnek a nyugodt és kiegyensúlyozott otthoni életet …

Így született meg a Tipitapi Tábla (2019 február) , ahol matatófalakat és Montessori szemléletű játékokat készítek lehetőség szerint újrahasznosított vagy természetes alapanyagokból. Eleinte matatófalak készítése volt a profil, mostanra azonban ez erősen átalakult.

Baba-mama újrahasznosító kreatív foglalkozásokat is tartok; az oldalhoz tartozó alkotó közösség csoportban rengeteg kreatív anyuka osztja meg az ötleteit és kap inspirációt másoktól; workshopokon együtt készítünk Montessori szemléletű játékokat, talpérzékelő táblákat vagy matatófalakat; mindemellett az oldalon montessori szemléletéből is adok tippeket az otthoni játszáshoz, tanuláshoz.

Tipitapi tábla & Ösztönanyu

Az otthonunkba látogató ismerőseink, akkor még számomra fura módon rendszeresen megjegyezték, hogy nálunk olyan máshogy vannak a gyerekek dolgai. Eltér a megszokottól a lakás kialakítása (vagyis az, ahogy átrendeztük a gyerekek érkezésekor), a gyerekszoba, a játékkészlet egy része. Más a szemléletünk, de nem ütközik másokéval, csak valahogy mégis … más. Más szemszögből nézzük a gyermekeinket, máshogy reagálunk fejlődési folyamataikra, törekvésikre, próbálkozásaikra. Sokszor megfogalmazhatatlan volt számukra a különbség, abban viszont mindenki egyet értett, hogy a gyerekeink nyitottak, nyugodtak, kiegyensúlyozottak és nagyon önállóak. Ahogy nőttek, úgy lett egyre észrevehetőbb, hogy életkorukhoz képest ügyesebbek, önállóbbak kortársaiknál. Mikor kérdezték, hogy csináljuk, mindig csak azt tudtuk mondani, hogy semmi különöset nem teszünk, csak hagyjuk őket megtapasztalni, szabadon tevékenykedni; hagyjuk őket hibázni. Itt jött az első pont, amikor észrevettük, hogy valamit tényleg máshogy csinálunk, mert ilyenkor az volt a válasz, hogy “de hát mi is”. Aztán a mélyebb beszélgetésekből mindig kiderült, mi a különbség.

Ez nem jelenti, hogy szuper szülők vagyunk, ahogy azt sem, hogy a gyerekeink tökéletesek vagy zsenik lennének. Nem találtuk fel a spanyol viaszt és nem csilli-vili a családi életünk.

Csupán egyetértés van köztünk a nevelés terén; megtanultuk alkalmazni Montessori módszerét és elveit otthon, a való életben – mert ő ugye pedagógusoknak készítette módszerét, így pl. a pedagógus személyétől elvártak nem alkalmazhatók életszerűen szülőként-; nyitott, elfogadó emberek vagyunk a férjemmel, általában előtérbe helyezzük mások problémáit a sajátunknál, szeretünk segíteni a környezetünknek. Nagyon odafigyelünk arra, milyen mintát adunk a gyerekeinknek! És ez nem azt jelenti, hogy nálunk minden tökéletes, hanem azt, hogy ha veszekszünk megmutatjuk a kibékülést is; ha hibázunk, megmutatjuk a talpra állást/kijavítást/folytatást; ha szomorúság van megkeressük benne a jót.

Idővel egyre többen kerestek nevelési tippekért és jó tanácsért. Így született meg az ÖsztönAnyu (2019.augusztus), ahol Montessori módszerére alapozva adok neveléssegítő tippeket, tanácsokat, praktikákat. Egyfajta blogként működik, a saját életünkből merítem a témákat.

Tartok előadásokat Montessori módszeréről, de a workshopokon gyakorlati megoldásokat is elsajátítanak a résztvevők. Online, telefonon vagy személyesen is tartok tanácsadást, illetve segítek berendezni az otthonokat, Montessori és a gyermek szemléletének megfelelően.

Mindkét oldal 0-6 éves gyerekek szüleinek szól első sorban, de sok nagymama is megtalál 🙂

Teljesen elbűvölt a küldetéstudatod, le a kalappal előtted. Sokan tanulhatnánk Tőled. Ha megtudnád fogalmazni pár mondatban, mi a Te legfőbb küldetésed?

Célom a kiegyensúlyozott, önálló gyermek, a kiegyensúlyozott, boldog család. Szeretném minél több családhoz eljuttatni Montessori módszerének otthoni alkalmazását az ÖsztönAnyuval.

“Arra taníts, hogy önálló lehessek, hogy büszke lehessek magamra! Hogy elgondolkozzam rajta, hogy képessé váljak rá, hogy eldönthessem, hogy véghezvigyem. Én magam! Mert ez az út vezet el a gyermeki lét végső céljához, a boldog felnőttséghez.” (Maria Montessori)

A TipiTapi Tábla pedig ezt a célomat tökéletesen kiegészíti, hisz vele arra tudom ösztönözni az édesanyákat, hogy egyre többen merjenek otthon játékot készíteni. Szeretnék tudást adni a kezükbe ahhoz, hogy megfelelő játékkészlettel vehessék körül gyermekeiket; hogy a rengeteg szemétnek hitt alapanyag a tengerek helyett új játékként végezze.

Szeretném segíteni őket abban, hogy a sok hangot adó műanyag játék helyett a természetes alapanyagokból készült, valóban fejlesztő játékokat válasszák.

„A gyermek fejlődésének szabadsága nem azt jelenti, hogy egyszerűen magára hagyjuk a gyermeket, hanem azt hogy segítő szeretettel emeljük köréje a megfelelő környezetet. Minél tökéletesebb a környezet, annál kevesebb beavatkozásra van szükség a felnőtt részéről” (Maria Montessori)

Mára már hány család köszönheti a könnyebbséget, amit a vállalkozásod ad?

A TipiTapi Tábla által 96 családdal alkottunk újra együtt a foglalkozásokon, 43 matatófal költözött a gyerekszobákba és 64 Montessori játék segíti a gyermekeket fejlődésükben. Az ÖsztönAnyun keresztül közel 150 családdal állok aktív kapcsolatban.

Milyen kihívásokkal néztél szembe a vállalkozásod indításakor?

Én, az örök alkalmazott, el kellett igazodjak a hivatalos indulás erdejében, a folyamatos dokumentálás és könyvelés világában … Ebben segítettek a megfelelő hozzáértők, mostanra egész up to date-nek érzem magam, bár a rutinosságtól még messze állok 😀

A legnagyobb küzdelmem, hogy nem vagyok egy nyomulós típus. Én nem tudom tolni magam, hogy gyere és vedd meg, nyerj ezt meg azt, figyelj, megint kitaláltam valamit. Nem megy, nem én vagyok. Igyekszem fejleszteni magam marketing fronton, de attól tartok meg kell találjam a saját utam, ahol összekombinálom önmagam és a marketingstratégiákat. Ebben az a jó, hogy akik megtalálnak, valódi követők maradnak, így már most érezhető, hogy mindkét oldalon aktív a közösség.

Hogyan éled meg a vállalkozást anyaként?

Az időhiány folyamatos gondot okoz, picik még a lányok. Értük vágtam bele ebbe az egészbe, de mi értelme van, ha cserébe pont tőlük veszem el az időt? Sose voltak nagy alvók napközben, a délutáni alvás max 40 perc, kár bele kezdeni bármibe is, Így éjszaka, esti altatás után dolgozom. Este 8 körül elalszanak, én átnézek minden megmaradt házimunkán és nekiállok. Hol cikkeket írok, hol eszközöket készítek, hol tanulok, hol a hivatalos ügyeket intézem. Néha megszakít egy-egy megébredés, máskor zavartalan a munka hajnalig, de olyan is van, hogy el kell engedjem a teendőket és beteget ápolok … Néha elszalad az idő és csak 5 fele kerülők ágyba, olyankor kicsit hulla vagyok másnap. Férjem szokta néha jelezni, hogy most már ideje legalább egy éjszaka pihenni. 😀

A férjem nélkül nem létezne az egész! Ő a legnagyobb támogatóm, ő lendít át a mélypontokon. Az ő szeretete és odaadása nélkül se itthon,  se a vállalkozásaimban nem valósulhatna meg mindez ❤ Édesanyám inspirál, Anyósomék az idejükkel és a főző tudományukkal segítenek 🤗 Szóval tényleg az egész család kiveszi a részét a melóból 😀

A lányokat teljes mértékben bevonom a munkámba. A foglalkozásokat együtt tartjuk, mindig megbeszéljük, hogy most dolgozni megyünk, együtt 🙂 Ha játékot készítek, van, hogy segítenek, aztán mindig letesztelik, mielőtt az új tulajdonosához kerül (vannak fázisok, amikbe bevonhatók, és vannak, amiket a hangjuk miatt nem lehet éjszaka csinálni). Szoktak kérdezni róla, hogy ez most kihez fog kerülni? Személyes átadásokra is együtt megyünk, szeretik látni ki kapja a játékot. 🙂 Volt már, hogy vidékre lementünk átadni egy matatófalat, összekötve az átadást egy kirándulással.

Mindenesetre óriási logisztika összeegyeztetni a vállalkozást a gyerekekkel, a családi élettel, a hétköznapi feladatokkal. Más megvilágításba kerülnek a dolgok, a fontossági sorrend felcserélődik. De egy dolgot mindig szem előtt kell tartani, hogy miért csinálja az egészet az ember?

És amikor jönnek a visszajelzések, hogy bevált egy nevelési tipp, amit adtam; amikor újra együtt alkotva csodálatos pillanatokat élnek meg a szülők gyermekeikkel; amikor érkezik egy fotó, amin a gyerkőc imádja az általam készített eszközt; vagy amin elhozhatatlan a matatófaltól 😀 Ezek csodálatos pillanatok! És még csodálatosabb együtt megélni a gyermekeimmel 🙂

Szívet melengető. Ha egy dolgot tanácsolhatnál csak egy vállalkozni vágyó családanyának, mi lenne az?

Hogy vágjon bele 🙂 Kisgyermek mellett csak igazi szerelemvállalkozások indulnak, máskülönben nincs értelme elindítani 🙂

Tetszett a cikk? Oszd meg a többi anyukával is!

Szőke Klaudia

Szólj hozzá!